Pereg a fákról színes őszi lomb. Csörgése avartáncra, színvilága festményre ihlet. Az levelek közt valami motoszkál. Hol süni, hol ásóbéka tűnik fel, majd pöfögve aludni vonul. Giliszta tekergőzik elő, megragad egy sárga falevelet, föld alá vonszolja. Ez lenne a vég? Ne gondold! Bár lassan eltelik az ősz, a kertész szeme a porladó avarban már a porhanyó talajt látja, a tavasz, az új hajtások ígéretét. Így élünk a kertben, elmélkedünk és dolgozunk, míg az élet csendben körbejár.
A címbéli idézet forrása: Móra Ferenc: Kertem alján
M.E.
